Sokáig nem értettem, miért jó a meditáció…

Persze voltak elképzeléseim, hogy mégis miben segíthet, de a spirituális vonala miatt egyáltalán nem éreztem magaménak a dolgot. Egyszerűen nem tudtam és nem akartam még belegondolni sem, hogy mégis mi a buli abban, hogy a földön ülünk, közben pedig semmittevéssel csak úgy repülnek el felettünk az értékes percek.

Pedig elfoglalt vállalkozóként nagy szükségem lett volna arra, hogy kicsit lelassítsak. Ha a tökéletes időbeosztás és helyes (?) időgazdálkodás hajszolása helyett megálltam volna egy pillanatra, akkor hamarabb tudtam volna megtapasztalni azokat a szuper dolgokat, amiket napi 15-20 perc meditálás hozott az életembe.

Igazából éppen az a bizonyos “semmittevés” változtatta meg az életemet.

Másfél év alatt több mint 130 órát meditáltam, és úgy érzem, itt az lehetőség őszintén mesélni a tapasztalataimról. Ennek a posztnak a szándéka, hogy könnyebben befogadhatóvá tegye a meditációt azok számára, akik még sosem meditáltak, de érdeklődnek a téma iránt. A bejegyzésben mesélek arról, hogy mi volt a fő motivációm, hogyan kezdtem neki, és milyen hatása lett idővel a kitartó gyakorlásnak.

Az alábbi fő fejezetekből épül fel az írás:

1. Kezdőként hogyan indultam el a meditációval
2. Ami meditációs zene helyett működött…
3. A meditáció pozitív hatásai
Extra fejezet: Online meditációs tanfolyam kezdőknek

Ha kész vagy belekezdeni, akkor induljunk el ott, hogy…

1. Kezdőként hogyan indultam el a meditációval

Meditálni fura dolog – legalábbis ezt gondoltam róla először. Abban a hitben voltam, hogy valamilyen lelki problémák miatt választja ezt az utat valaki, és a “normális” embereknek erre egyáltalán nincs szükségük…

Valószínűleg sokakban megvannak ehhez hasonló előítéletek és a fenntartások.

Bennem is megvoltak. Ha visszatekintek az akkori önmagamra, akkor a legérdekesebb félelmek ugranak be:

• Tényleg minden nap kell csinálnom és gyakorolnom? (Féltem az elköteleződéstől…)
• Ha abbahagyom vagy kimarad egy rövid időszak, akkor lelkileg megborulok? (Féltem attól, hogy nincs visszaút és nem leszek többé “normális”…)
• El kell indulnom valamilyen spirituális úton és szerzetesek közé kell majd mennem valahová Indiába vagy a Himalájához? (Féltem attól, hogy magába szippant a MÁSIK világ…)

Csomó más kérdőjel is volt bennem, de mégis volt egy olyan pont, ami afelé terelt, hogy túllendüljek ezeken és tegyek egy próbát a meditációval.

Egy időben viszonylag sok önéletrajzi könyvet olvastam kiemelkedően sikeres vállalkozókról. Egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy milyen döntések vezettek oda, ahová eljutottak. A klasszikus szokásokon felül (korán ébredés, reggeli alkotás, stb.) volt egy dolog, ami sokakban közös volt: meditáltak. Mégpedig minden egyes nap.

Amikor már sokadjára futottam bele ebbe az infóba, akkor egy olyan gondolat kezdett el pörögni bennem, hogy:

“Hmm, valami lehet itt…”

Éreztem azt, ahogy a racionalitásom ellenkezik azzal, hogy kipróbáljam, mert akkor én is fura lennék, de érzés szinten mégis az volt jelen, hogy érdemes belekóstolnom. Arról persze fogalmam sem volt, hogyan kell elkezdeni, de az egyik videókurzusban elcsíptem egy fél mondatot, hogy a calm.com nevű weboldalt/alkalmazást érdemes megnézni.

Egy napon leültem, felraktam a fülest a fejemre, és elindítottam az appot.

Csak ültem, hallgattam a zúgó fákat és csicsergő madarakat…

Fogalmam sem volt, mit csinálok.

Mivel akkor még nem tudtam, hogy van nem vezetett VS vezetett meditáció, egyszerűen csak ültem és vártam, hogy történjen valami. Naponta 10 percet szántam arra, hogy a “virtuális” természetben üljek, és közben a legkülönfélébb dolgokon pörögjön az agyam.

Pedig a meditációnak elvileg éppen arról kéne szólnia, hogy lelassítsuk a testünket és a gondolatainkat, de magamon mégis az ellenkező hatást figyeltem meg.

Ez így ment pár napig, amíg egy másik videókurzusban hallottam egy érdekesnek tűnő dologról, amit Headspace-nek hívtak. Megnéztem a weboldalát, és megfogott a könnyed hangulata, a szép dizájnja, és a jópofa videói. Gondoltam, hogy ezzel is érdemes tennem egy próbát, és valószínűleg nem véletlenül jött velem szembe éppen akkor.

2. Ami meditációs zene helyett működött: Headspace

Amikor valami újba kezdünk bele, akkor gyakran még remeg a térdünk – ez teljesen normális. Éppen ezért fontos, hogy valamilyen sikerélményünk legyen rögtön az elején, és megmaradjon a lendület.

A Headspace-et olyan érzés volt elkezdeni használni, mint ha minden egyes elemében nekem, teljesen kezdőnek készítették volna. Ahogy a mottója mondja “meditation demistified”, amely azt jelenti, hogy nem erőltet ránk semmilyen spirituális vonalat, hanem egy MÁSFÉLE megközelítéssel mutatja be a dolgokat. Itt van például egy jópofa videó, ahol röviden megismerheted, miről is szól az egész:

Nagyon tudok kapcsolódni az egésznek a szellemiségéhez, mert szeretem, ha bonyolult dolgokat egyszerű és könnyed formában tudnak átadni.

Pedig ha mindent lecsupaszítunk, akkor a Headspace egy angol nyelvű, vezetett meditációs alkalmazás, amelyben különféle tematikájú csomagok érhetőek el. Van olyan pakk, ahol a fókuszálás gyakorlása van a középpontban, olyan, amely a szorongást segít jobban megérteni, és olyan is, amely az emberi kapcsolataink fejlesztésében segít.

Az egész arról szól, hogy megfigyeljük magunkat és a megközelítésünket formáljuk. Azért, mert ha a “mindset”-ünk, a szemléletünk változik, akkor teljesen másféle eredményeket kapunk, mint addig.

Én például megtanultam azt, hogy a rossz érzéseket nem elűzni érdemes magunkból, hanem elfogadni, hogy ezek is ugyanúgy részei az emberi érzések színes skálájának. Azzal, hogy megpróbáljuk megérteni és elfogadni mindezt, dimenziókkal máshogy fogunk a későbbiekben hozzáállni a “negatív” gondolatokhoz.

Persze a Headspace sem fogja feltétlenül egy csapásra megváltoztatni a saját belső világunkat. Nálam sem volt ez így.

Amikor elkezdtem használni, akkor elhatároztam, hogy bármi is történjen, 30 napig kitartóan fogom csinálni. Az első néhány alkalommal semmilyen változást nem éreztem, de megvolt bennem a kíváncsiság és izgatott voltam, hogy gyakorolhatok. Néhány napig várnom kellett arra, hogy érezzek egyáltalán valamit…

A tizenegynéhányadik napon olyan volt, mintha hirtelen fejbe vertek volna és egy totálisan új világot nyitottak volna meg előttem.

Ahol az a világ:

Saját magam voltam!

Belülről kezdtem el megfigyelni a testem, a légzésemet, éreztem a lábamon külön-külön az ujjaimat, és odafigyeltem arra, hogy milyen dolgok zajlanak le bennem. WOW, elképesztő érzés volt mindezt felfedezni, és külső szemlélőként nézni a gondolataimat és saját magamat. Egy szuper, nyugodt és végtelen filmre ültem be, ahol mindig minden változik és én vagyok a főszereplő.

Órákig tudnék mesélni csillogó szemekkel az azóta átélt sok-sok élményről. A legjobb, hogy nem csak én, hanem azok az olvasók is átéltek hasonló dolgokat, akik tettek vele egy próbát:

Azért is kedvelem annyira a Headspace-et, mert mindig velem van és bárhol, bármikor használhatom. Ha kedvet kapsz hozzá, akkor 14 napig ingyenesen kipróbálhatod. Nem kapok semmit azért, hogy ennyire lelkesen mesélek róla – egyszerűen csak őszintén meg akarom osztani azt, ami nálam jól működik és eredményeket hoz.

3. A meditáció pozitív hatásai

Napi kb. 15 perc elég ahhoz, hogy komoly változások induljanak el. Természetesen érdemes belerakni az energiát a folyamatos és kitartó gyakorlásba, de a pozitív hatásokat az életünk minden területén élvezni tudjuk.

Kapcsolódó segédlet: Jó Szokások Kezdőcsomag

A továbbiakban 3 olyan fő dologról írok, amiben nekem személy szerint NAGYON sokat segített a Headspace és a meditáció.

Tudatosan visszatérek a jelenbe.

Korábban sokszor előfordult az, hogy amikor mentem valahová, akkor egyszer csak azt vettem észre, hogy már megérkeztem az adott helyre, és teljesen kiesett maga az út. Nem is emlékeztem arra, hogy milyen utcákon mentem végig, hiszen a legkülönfélébb gondolatokban elveszve pörögtem. Akkor még annyira nem igazán tudatosítottam, hogy mit csinálok…

Pedig ekkor időutaztam.

Úgy mentem el A-ból B-be, hogy nem tapasztaltam semmit sem a külvilágból. Mindenféle dolgokon agyaltam és magamba fordulva kerestem a válaszokat. A kérdéseken való pörgés pedig jellemzően csak még több kérdést szült bennem, ami szinte a megállíthatatlan túlagyaláshoz vezetett.

A meditáció megtanított arra, hogyan lehet tudatosan visszatérni a jelenbe. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy amikor elcsípjük magunkat, hogy megint fejben pörgünk valamin, akkor először “megjelöljük”, hogy az gondolkodás vagy érzés, majd a figyelmünket áthelyezzük valamilyen más dologra: a légzésünkre, a könnyed szellőre, vagy éppen arra, hogy az egyes lépéseknél a lábunkra nehezedő súlyra összpontosítunk. Az agyalásból kiszállva pedig csodálatos dolgokat tudunk észrevenni:

Imádok a jelenben lenni és észrevenni a körülöttem lévő dolgokat. #nofilter

Amikor valamin fejben pörgünk, akkor jellemzően nem a jelenben, hanem a múltban vagy a jövőben vagyunk. Például olyan gondolatok jelennek meg bennünk, hogy:

• “Hmm, jól döntöttem? Mi lett volna, ha azt a dolgot máshogy csinálom…”
• “Ha most erre IGEN-t mondok, akkor jövő héten megint egy csomó minden fog tolódni…”
• “Mi baj van velem? Olyan lassan haladok, pedig mindent beleadok…”

Az ilyen gondolatok a legkülönfélébb forgatókönyveket tudják legyártani, amelyek jellemzően teljesen irreális félelmekhez vezetnek bennünket.

Nem arról van szó, hogy ne használjuk tudatosan az elménket, hanem inkább érdemes arra ráébredni, hogy ha a Földön töltött időnk 80%-át egy ilyen sok-sok opcióval teli, képzeletbeli világban töltjük, akkor lemaradunk azokról az apró dolgokról, amiket csak a jelenben tudunk megfigyelni és megtapasztalni. Plusz emellett ott van az az igencsak fontos dolog, hogy csak a jelenben tudunk akcióba lépni.

Semmi gond nincs azzal, ha elkalandozunk – a lényeg, hogy vissza tudjuk térni a pillanatba. Természetesen még most is napi szinten előfordul, hogy azon kapom magam, hogy pár percig időutazok, de azzal, hogy egyre gyakrabban térek vissza a jelenbe, jól érzem magam és tudom, hogy jó úton vagyok.

Nem kapaszkodom bele tartósan a rossz érzésekbe.

A meditáció gyakorlása elképesztően sokat segít abban, hogy meg tudjuk figyelni a felpattanó érzéseinket, és le tudjuk ezeket választani magunkról. Igen, szuper, hogy vannak érzéseink, viszont a negatív helyzetekben könnyen el tudnak ragadni bennünket, ami azt jelenti, hogy különféle érzelmi hullámokban pörgünk napokig vagy sokszor hetekig.

A meditáció megtanított arra, hogy például az “idegesség” az nem én vagyok, hanem egy érzés, és azzal, hogy tudatosítom, hogy itt van “körülöttem”, el is tudom engedni.

Korábban nagyon gyakran belefutottam abba, hogy valami miatt nem éreztem jól magam a bőrömben, és nem is tudtam megmondani, hogy mi bajom van. Tudtam, hogy valami elragadott, de nem volt meg az a “skill”-em, hogy ki tudjam jobban bontani magamban. Egyszerűen csak a pillanatnyi érzéseim irányítottak, amelyek aztán “mutálódtak” és csak még inkább rosszul éreztem magam…

Megtanultam, hogy az érzések nem mi magunk vagyunk.

Az érzések csak érzések, és bármelyik pillanatban ott van előttünk a lehetőség, hogy “kibontsuk” és elengedjük őket, ha éppen úgy döntünk. Nekem abban változott meg az életem, hogy most már:

1. észreveszem, ha valamilyen dolog próbál bekeríteni (aggódás, bizonytalanság, stb.)
2. tudatosítom, hogy az milyen érzés
3. elfogadom, hogy az emberi léthez hozzátartozik, hogy vannak érzéseim és ezek tök színesek
4. “leválasztom” magamról, hiszen az érzések folyamatosan jönnek és mennek
5. csinálok valami olyat, ami teljesen feltölt – például elmegyek sétálni és figyelem a környezetet, videókurzust nézek, felhívok a családomból valakit, vagy kiírom egy füzetbe a gondolataimat.

Érdekes módon azt soha nem tudatosítjuk, ha egy rossz érzés már nincs velünk. Jellemzően csak arra fókuszálunk, hogy adott pillanatban (vagy időszakban) mi miatt érezzük magunkat kellemetlenül. Pedig annak a gyakorlása is hihetetlenül fontos, hogy észrevegyük, ha egy rossz érzés már eltávolodott tőlünk és a helyét jó érzések vették át.

Annak, hogy ki tudok szállni bizonyos helyzetekből és külső szemmel tudom megvizsgálni magam, az élet minden területén hasznát veszem. Ha például észreveszem, hogy nem úgy viselkedem a hozzám közelállókkal, mint ahogy szeretnék, akkor tudatosítom, hogy bármikor változtathatok a helyzeten és megfordíthatom a dolgot. A teljes képet nézve a lényeg úgyis az, hogy jól érezzük magunkat és boldogok legyünk.

Folyamatosan erősödik a fókuszom.

A produktivitásban az egyik leggyakoribb probléma a fókusz elvesztése. Szinte naponta kapok leveleket az olvasóktól, ahol a legkülönfélébb dolgokról írnak, és a privát Facebook csoportban is gyakori ez a téma:

• “Tudom, hogy sokkal többre vagyok (lennék) képes. A legtöbbször a fókuszom száll el a dolgokkal kapcsolatban és notórius újrakezdő vagyok.”
• “Mivel nagyon sok minden érdekel, ezért a fókusz sokszor elmegy, pedig ötlet az van rengeteg, arra, hogyan, merre. Ebben kell rendet tennem, hogy végig is vigyem, amiket eltervezek.”
• “Épp a napokban szembesültem azzal, hogy túl sok mindenre akarok egyszerre koncentrálni, ami nagyon elaprózza az energiáimat és egyszerűen nem hatékony.”

Hú, nekem is nagyon ismerős mindegyik, hiszen korábban a folyamatos elkalandozás a mindennapjaim része volt. Leültem az asztalomhoz, elkezdtem dolgozni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már fél órája a Tumblr-t görgetem. Mindezt persze úgy, hogy fogalmam sem volt, hogyan jutottam el oda…

Kapcsolódó írás: Hogyan minimalizáltam a facebookozást

Kipróbáltam különféle trükköket, amelyek működtek és működnek is, de rá kellett jönnöm, hogy ezek nem oldják meg azt a sokkal mélyebben megbújó problémát, hogy nehezen tudok hosszabb időn keresztül mélyen benne MARADNI egy dologban (főleg akkor, ha az egy nehéz feladat). El kellett fogadnom, hogy a különféle appok maximum ragtapaszként hatékonyak, amelyek bizony tudnak segíteni egy bizonyos pontig, de nem feltétlenül fognak eljuttatni a következő szintre.

Az egyik leginkább megdöbbentő pillanatot a meditációim során a Headspace fókusz csomagjának hallgatása alatt éltem át. Ebben az volt a feladat, hogy helyezzük át a figyelmünket a testünk egyik pontjáról a másikra, és úgy “szkenneljük” végig magunkat lentről felfelé haladva.

A bokáim közötti részről indultam és végigmentem a testemen egészen a homlokomig. Az egyik pillanatban azt az instrukciót kaptam, hogy fókuszáljak a fejem fölött 10-15 cm-rel lévő részre.

“Micsoda?” – gondoltam magamban.

Furának tűnt az egész, de mivel egy Nap-szerű izzó gömbként vizualizáltam és összpontosítottam a fókuszomat, így mentem végig magamon és ezt próbáltam meg kiemelni a testemből. Amikor sikerült…

Csodálatos érzés volt!

Egy teljesen új rész nyitódott ki az agyamban, hiszen megtapasztaltam, hogy milyen IGAZÁBÓL egy olyan pontra fókuszálni, amely a testemen kívül van.

Ezt a megközelítést arra kezdtem el alkalmazni, hogy különféle tárgyakra összpontosítsak, majd később a számítógépemre és az éppen előttem lévő feladatokra fókuszáljak. Ha elkalandoztam, akkor azt észrevettem és vissza tudtam térni a jelenbe.

Azelőtt mindig önostorozó voltam, amikor elveszítettem a fókuszt, és hibáztattam magam, hogy “én erre nem vagyok képes”. Kitartó gyakorlással ez elképesztően sokat fejlődött – főleg abban, hogy elfogadó lettem és nem problémaként, hanem gyakorlási lehetőségként tekintettem az elkalandozásra.

Ennek a megközelítésnek a különféle projektjeink menedzselésében is hasznát veszem. Egyszerűen rajta tudom tartani a fókuszom azokon a feladatokon, amelyek igaz, hogy nehezek, de NAGYON fontosak. Például így tudtam odafigyelni a New York-i felkészülésre, és így lett valóság az első online videókurzusom is.

Sokféle apró kis dolgot lehet csinálni, de úgy tudunk előre jutni, ha abba rakjuk az energiát, amely a leginkább előre tud vinni és még az unalmasabb részeknél is fókuszáltak maradunk.

Összefoglalva

A kíváncsiságom vezetett oda, hogy kipróbáljam a meditációt, és a kitartó gyakorlás teljesen megváltoztatta az életemet. Belül nyugodtabb vagyok, elfogadóbb vagyok, és egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, ami a környezetemre is nagy hatással van.

Sokan mondják azt, hogy “én nem az az ember vagyok, akinek menne a meditáció, mivel mindig szétszóródik a figyelmem”. A meditálás éppen ennek a fejlesztésében segít, szóval érdemes félretenni az előítéleteket, megfordítani a dolgot és feltenni magunknak a kérdést:

“Hogyan lehetek az az ember, akinek megy a meditáció…?”

Ha legalább egy picit is tudsz angolul, akkor a Headspace tökéletes a kezdéshez és az első 100 órához. Én másfél év aktív használat után kezdtem el érezni, hogy szívesen kipróbálok új dolgokat is, és valószínűleg majd megtalál az, ami a leginkább szolgálja a kiteljesedésemet.

Záró kedvcsinálóként nézd meg ezt a TED előadást a Headspace alapítójával, Andyvel, ahol megismerheted milyen hatása van napi 10 tudatos percnek:

Extra fejezet: Online meditációs tanfolyam kezdőknek

(Frissítés a bejegyzéshez)

A fent leírtak után egy adott ponton egyszer csak megjelent, hogy örömmel megosztanám a meditációval szerzett további tapasztalatokat is egy online meditációs tanfolyam formájában.

Egy napon, éppen a reggeli elcsendesedésből visszatérve egy mini-kurzus vázlata bontakozott ki előttem, amely kimondottan kezdő és újrakezdő meditálóknak készült.

Az online meditációs tanfolyam 3 egyszerű leckén keresztül segít abban, hogy:

• magadtól is könnyedebbé és áramlóbbá tudd tenni a gyakorlásodat
• felismerd a meditáció mögötti valódi szándékot, ami még inkább segíti az elmélyedést
• olyan gyakorlati praktikákat ismerj meg, amelynek eredményeképp akár külső eszközök (appok, hanganyagok, vezetetett meditációk) nélkül is jólesően meditálhatsz.

Az online mini-kurzus neve “Meditálok, mert jólesik”, és a lenti képre kattintva ismerheted meg a további részleteket.

Öröm, hogy létrejött ez az online meditációs tanfolyam kezdőknek, és általa sokak számára nyílik új lehetőség arra, hogy elmerülhessenek abban a csendben, békében és ragyogásban, ami mindnyájunk közös esszenciája.