Ugye te is vettél már részt úgy egy tanfolyamon, hogy utána 1-2 napig lelkes voltál, de végül nem kezdél semmit a begyűjtött infókkal?

Pedig akkor és ott elértek bizonyos felismerések, és jól tudod azt is, hogy ha csak a felét alkalmaztad volna mindannak, amiről hallottál, akkor könnyedén átformálhattad volt az életedet…

A helyzet az, hogy pontosan tudom, hogy milyen ez, hiszen korábban nálam is jellemző viselkedés volt, hogy egy-egy rendezvény után felpörögve tértem haza, aztán ahogy teltek a napok, egyre csak távolodtam a tényleges megvalósítástól. Amikor pedig találkoztam egy újabb jónak tűnő tréninggel, akkor rögtön jött a gondolat:

“Minek menjek, hiszen az előzőből sem valósítottam meg semmit?”

Itt az idő tovább lépni ezen.

Lent megismerhetsz egy konkrét példát, hogyan léptem akcióba a legutóbbi tanfolyam után, amin részt vettem, és az az egész lehet, hogy neked is segítségedre lesz abban, hogy legközelebb gördülékenyebben menjen a megvalósítás.

Januárban az Anahita Temple Korlátlan Bőség tanfolyamán vettem részt, amit Szilasi Márti tartott a Hilton Westendben. Nagyon tetszett az egész, főleg azért, mert őszinte és egyszerű formában osztotta meg Márti a tapasztalatait, ami mellett sokat meditáltunk, emellett pedig izgalmas volt belemélyedni a tudatos teremtés spirituális hátterébe is.

A 3 napos esemény után végre nem arra fókuszáltam, hogy MINDENT próbáljak alkalmazni, hanem sokkal inkább arra figyeltem, hogy csak pár dolgot csináljak, de azokat örömmel tegyem.

A folytatásban összefoglalom, hogy milyen lépések tettem meg.

1. Készítettem egy mini VISION “térképet”

Az elmúlt években nagyon sokat segített a VISION-táblám abban, hogy rajta tudjam tartani a fókuszomat a leglényegesebb dolgokon, és olyan döntéseket hozzak, amelyek közelebb visznek a Legjobb Önmagamhoz.

Egy ehhez hasonló megközelítést alkaztam a tanfolyam után is, ahol egy A4-es oldalon foglaltam össze a legfőbb gondolatokat és érzéseket. Fogtam egy üres papírt, és egyszerűen csak leírtam azokat a dolgokat, amelyek a leginkább megfogtak a tanfolyam alatt, és amelyekre szeretnék emlékezni.

Maga az írás is sok-sok kellemes érzést hozott, hiszen sűrített formában láttam magam előtt azokat a felismeréseket, amelyek a legtöbbet adták a 3 nap alatt.

Azzal, hogy “kibontottam” a belső világomat, megláttam a kulcsot bizonyos dolgokhoz, amelyet napi szinten tudok térképként használni ahhoz, hogy megtegyem a lépéseket a fejlődésemért.

Mivel jó ránézni az egészre, ezért öröm is használni. Azóta minden egyes reggel elővettem a papírt.

2. Létrehoztam Anki-kártyákat a legfőbb gondolatokból

Jellemzően amikor valamilyen könyvet olvasok, akkor a telefonomba készítek róluk jegyzeteket. Amikor a könyv végére érek, akkor van egy komplett listám a legfőbb gondolatokból, amelyeket valójában azért gyűjtöttem ki, hogy kezdjek is velük valamit.

Nagyjából másfél éve kezdtem el Anki-tanulókártyákat készíteni ezekből a gondolatokból, ahol a kártya egyik felére felírok egy bizonyos mondatot olyan formában, hogy kihagyom belőle a kulcsszót, míg a másik felére a teljes mondatot egy magam felé irányuló extra kérdéssel.

Egy konkrét példa:

Kártya egyik fele: “Az életed munkája olyan dolog, ami örömöt okoz neked, és hozzájárul az ________ legnagyobb javához.”

Kártya másik fele: “Az életed munkája olyan dolog, ami örömöt okoz neked, és hozzájárul az emberiség legnagyobb javához.”

Kérdés magamhoz: Mit teszek hozzá az emberiség javához?

A valóság az, hogy elég napi szinten 10 kártyát átpörgetni ahhoz, hogy elinduljon a változás az életünkben. Ha ismételjük a feljegyzett gondolatokat, akkor később ezek lesznek az új alapgondolataink, amelyeknek köszönhetően teljesen más döntéseket hozunk, mint korábban.

A tanfolyam után 61 kártyát készítettem a saját jegyzeteimből és abból a füzetből, amit a helyszínen kaptunk. Napi szinten 5 digitális kártyát nézek át ebből a pakliból (van több paklim is különféle könyvekből), ami bőven elég ahhoz, hogy lépésekben beépítsem az életembe a fő dolgokat.

3. Eldöntöttem, hogy mit csinálok és mit NEM csinálok a folytatásban

Általában tanfolyamokon rengeteg ötletet kapunk, hogy mit és hogyan változtassunk meg, majd szépen frusztráltak is leszünk a sok dologtól, amelynek aztán az az eredménye, hogy minden marad a régiben…

Abban hiszek, hogy elég egy-két dologra odafigyelni ahhoz, hogy komoly változást indítsunk el a mindennapokban. Gondolj csak bele, hogy ha minden egyes egy tanfolyamból és minden egyes könyvből csak 1 dolgot valósítottál volna meg, akkor milyen életed lenne most?

Oké, én sem frusztrálni akarlak, hanem segíteni szeretnék, ezért megosztom veled, hogy én mit szoktam csinálni.

A fenti lépések után jellemzően tisztán látom, hogy mi mindent tehetek, és tudatosan eldöntöm, hogy mi szolgálja és mi nem szolgálja a Legjobb Önmagam elérését.

Például úgy érzem, hogy az nem szolgál engem, ha folyamatosan a zárt Facebook csoportban nézegetem a posztokat. A saját magammal szemben felállított elvárások sem segítenek, ugyanúgy ahogy az sem, hogy csak várok egy mágikus pillanatra, amikor majd minden körülmény tökéletes lesz az akcióba lépéshez. (Emlékeztető: a Jelen Pillanat erre a legjobb lehetőség.)

Ami szolgál engem és amire odafigyelek a tanfolyam óta:

• beépítettem a reggeli rutinomba az egy A4-es oldal átnézését
• naponta átpörgetek 5 Anki-kártyát az új paklimból
• lecseréltem a Headspace-et a tudatos teremtés meditációra
• heti szinten megcsinálok egy 40-50 perces “special” meditációt, amelyet a rendezvényen vettem fel.

Láthatod, hogy már meglévő szokásokhoz kötöttem hozzá az új dolgokat, így pedig sokkal könnyebb elindítani a változást. Ahogy a szokáskövetős posztban is írtam, jobb egy már meglévő és megszilárdított szokásra újakat építeni, mint pusztán a “nulláról” kezdeni.

Kapcsolódó bejegyzés: 1000+ nap tudatos szokáskövetés tapasztalatai

A valóság az, hogy nem szükséges tökéletes rendszereket alkotni ahhoz, hogy átültessük a gyakorlatba a tanfolyamokon hallottakat. Elég néhány tudatos lépés, ami után a folyamatra irányíthatjuk a fókuszt, mert úgyis az a lényeg, hogy tapasztaljunk és csináljunk többet abból, ami működik.

Eredményes megvalósítást!